PhD, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, sématerapeuta, egyetemi adjunktus


A szégyen szerepe krónikus szomatikus betegséggel küzdők adherenciájának és jóllétének alakulásában

 

A rákos megbetegedések kockázata a magyar lakosság körében meglehetősen magas, a rosszindulatú daganatos megbetegedés megjelenésének valószínűsége férfiak körében 56,9%, nők körében 51,9%-ra tehető (Menyhárt és mtsai, 2018). Daganatos betegek körében a depresszió gyakorisága 1,5-60% között mozog (Bailey és mtsai, 2005), magyar eredmények szerint a daganatos nők 28,5%-a, míg a daganatos férfiak 27,4%-a küzd klinikai szintű depresszióval (Dégi, 2008). Nemzetközi adatok szerint a daganatos betegek közel fele számolt be szorongásos tünetekről, klinikailag jelentős szorongással a daganatos betegek 23%-a küzd (Schag és Heinrich, 1989; Stark és mtsai, 2002), valamint a posztraumás stressz-zavar (PTSD) gyakorisága az alkalmazott mérőeszköztől függően 7,3-13,8% közé tehető (Abbey és mtsai, 2015; Cordova és mtsai, 2017). Kutatási eredmények szerint depressziós egyének háromszor nagyobb valószínűséggel szegik meg az orvosi előírásokat szomatikus megbetegedések esetén, mint nem depressziós társaik (DiMatteo és mtsai, 2000), a depresszió és a nonadherencia közötti kifejezett kapcsolat rákos betegek körében is alátámasztott (Valente és mtsai, 1994). A depresszió, egyéb mentális zavarok és a szégyen mértéke közötti kapcsolat korábbi kutatási eredményekkel alátámasztott nem testi betegséggel küzdők körében (Tangney és mtsai, 1992; Gilbert és Miles, 2000; Andrews és mtsai, 2002; Averill és mtsai, 2002; Tangney és Dearing, 2002; Feiring és mtsai, 2002; Swan és Andrews, 2003; Milligan és Andrews, 2005; Rüsch és mtsai, 2007; Brown és mtsai, 2009; Fergus és mtsai, 2010; Schonleber és Berenbaum, 2012). Daganatos betegek körében, elsősorban az észlelt stigmatizációval összefüggésben kifejezettebb a szégyen mértéke és a rákkal összefüggő önhibáztatás, amely mediálja a gyengébb pszichológiai alkalmazkodást és a fizikai egészséget (Else-Quest, 2006; Else-Quest és mtsai, 2009).

Kutatásunkban azt feltételezzük, hogy a különböző krónikus megbetegedések (jelen vizsgálatunkban elsősorban rosszindulatú daganatok és a Hashimoto kór) diagnózisa olyan traumatikus tényező, amely önmagában is kiválthat PTSD-t, szorongásos zavarokat vagy depressziót, valamint a stigmatizáció és az emiatt kialakuló szégyen-érzés érdemben befolyásolhatja a betegek kezeléssel való együttműködését (adherencia, compliance), életminőségét, problémamegoldó kapacitásukat, poszttraumás állapotukat és ezáltal a túlélést.

Kutatásunk fő célja, hogy szégyenfókuszú, valamint alacsony intenzitású, kognitív viselkedésterápiás intervenciók hatékonyságát bizonyítsuk krónikus betegek adherenciájának és jóllétének javításában.

Kutatásunk multicentrikus, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. Belgyógyászati Klinikája, I. Sebészeti Klinikája, Onkológiai Központja, Klinikai Pszichológia Tanszéke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszéke és Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszéke vesz részt a kutatásban.