PhD, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, sématerapeuta, egyetemi adjunktus


Sématerápia

 

A standard kognitív viselkedésterápiás eljárások időhatáros, strukturált terápiák, hatékonyságuk egyértelmű szorongásos és depresszív kórképekben, ugyanakkor limitáltan alkalmazhatóak bizonyos nehezen kezelhető pszichés zavarokban. A huszadik század végén mindez arra sarkallta a kognitív viselkedésterapeutákat, hogy új terápiás megközelítéseket és módszereket dolgozzanak ki. Az első kognitív viselkedésterápiás szemléletű személyiségzavar-terápia Aaron T. Becknek és munkatársainak köszönhető, melyet néhány évvel később a sématerápia és a dialektikus viselkedésterápia megjelenése követett.

A kognitív terápiák második hullámához tartozó sématerápiát Jeffrey E. Young dolgozta ki, és ezzel egy új, integratív pszichoterápiát teremtett. A sématerápia kognitív viselkedésterápiás, kötődési, gestalt, tárgykapcsolati, konstruktivista és pszichoanalitikus iskolák elemeit foglalja egybe egy terápiás modellbe. A hagyományos kognitív viselkedésterápiát azzal egészítette ki, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a pszichológiai problémák gyermek- és serdülőkori eredetének feltárására, emotív technikákra, a terapeuta-páciens kapcsolatra és a maladaptív megküzdési stílusokra (Young és mtsai, 2003).

Young elméletében a krónikus, kiterjedt lelki problémákat a korai maladaptív sémák jelenlétével magyarázza. Definíciója szerint a korai maladaptív sémák pervazív motívumok vagy mintázatok, melyek emlékekből, érzelmekből, kogníciókból és testi érzésekből állnak, és az egyénre magára és másokkal való kapcsolataira vonatkoznak. Young szerint a sémák a gyermek veleszületett temperamentuma és a környezete közti kölcsönhatások következtében betöltetlen alapvető érzelmi szükségletekből alakulnak ki, egész életen át finomodnak és jelentős mértékben diszfunkcionálisak (Young és mtsai, 2003).

Feltevése szerint az embereknek öt alapvető érzelmi szükségletük van: (1) Biztonságos kötődés (ide tartozik a biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény), (2) Autonómia, kompetencia és az énazonosság érzése, (3) A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága, (4) Spontaneitás és játék, valamint (5) Reális keretek és önkontroll. A betöltetlen szükségletek alapján öt sématartományt írtak le, amelyek összesen 19 féle sémát foglalnak magukban. A korai maladaptív sémák jellemzői, hogy kora gyermekkorban adaptívak voltak, felnőttkorban azonban maladaptív megküzdési stratégiákat aktiválnak, többnyire három módon: (1) séma fenntartása révén az ún. logikai hibák és maladaptív viselkedési módok megjelenésével, (2) séma elkerülés által gondolati, érzelmi vagy viselkedéses szinteken, valamint (3) séma túlkompenzálással, vagyis amikor a személy épp az ellenkezőjét teszi annak, amit a sémája alapján tenne, elkerülve ezzel annak aktiválódását.

A súlyosabb személyiségzavarok kezelése során a sématerapeuták felismerték, hogy egyes sémák együttes előfordulása sajátos érzelmi, gondolati és viselkedési egységeket teremt meg, melyeket sémamódoknak nevezetek el. A sémamódok aktiválódása során bizonyos maladaptív sémák, negatív érzelmek, elkerülő reakciók és önsorsrontó viselkedés uralja a páciens működését. Gyakori sémamódok a Sérülékeny (elhagyott, elhanyagolt, magányos, depresszív, tehetetlen) Gyermek mód, a Büntető és Követelőző (szigorú, önostorozó, büntető, elégedetlen, követelő) Szülő módok, az Elidegenedett (távolságtartó, érzelmeket gátló, elkerülő) Védelmező Megküzdési mód, valamint az Egészséges Felnőtt (Young és mtsai, 2003). Ezek a sémamódok emocionális triggerek hatására aktiválódhatnak és bizonyos időperiódusonként válthatják egymást.

A sématerápia segít a páciensnek és a terapeutának megérteni és rendszerbe foglalni a maladaptív sémák okozta visszatérő magatartási mintázatokat. A modell segítségével a páciens képes lesz személyiségproblémáit egodisztonnak tekinteni és így erőt nyerni ezek elhagyására. A terapeuta a pácienssel szövetségben harcol a sémák ellen, kognitív, affektív, viselkedéses és interperszonális technikákat alkalmazva (Young és mtsai, 2003).

A sématerápia hatékonyságára vonatkozóan többek között egy Hollandiában történt RCT vizsgálat eredménye áll rendelkezésünkre (Giesen-Bloo és mtsai, 2006). A vizsgálat során 88 borderline páciens részesült sémafókuszú (SFT) vagy áttételfókuszú (TFP) terápiás intervencióban, 3 éven át, heti kétszeri üléssel. Az SFT és TFP is hatékonynak bizonyultak az életminőség javításában, a személyiségpatológiák és a BPD tüneteinek csökkentésében. Egyúttal azonban kiemelik, hogy SFT esetén szignifikánsan alacsonyabb a lemorzsolódási arány (sématerápiából 3 év alatt a beteg 27%-a esett ki, míg TFP-ből az 50%-uk).

1. Young, J. E., Klosko, J. S., & Weishaar, M. E. Schema therapy: A practitioner's guide. Guilford Press., 2003. (magyarul: Sématerápia. Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív terápiás Egyesület, Budapest, 2010)

2. Giesen-Bloo, J., Van Dyck, R., Spinhoven, P., et al. Outpatient psychotherapy for borderline personality disorder: randomized trial of schema-focused therapy vs transference-focused psychotherapy. Archives of general psychiatry, 63(6), 649-658., 2006.